Az Úr legyen előtted,
hogy az igaz útra vezessen téged!
Az Úr legyen melletted,
hogy karjaiba zárjon
és oltalmazzon téged!
Az Úr legyen mögötted,
hogy megőrizzen téged.
Az Úr legyen alattad,
hogy megvigasztaljon téged,
és kihúzzon téged a csapdából!
Az Úr legyen körülötted,
hogy megvédjen téged, ha ellenség ront rád!
Az Úr legyen fölötted,
hogy áldás szálljon rád!
Így áldjon meg téged a jóságos Isten!
a gonoszok álnokságától!
hogy felfogjon, ha elesel,
Az Úr legyen benned,
ha szomorúság nehezedik szívedre!

"Elkapod" anélkül hogy tudnád.
 Amikor ma valaki rám mosolygott,
Akaratom ellenére - azonnal- én is rámosolyogtam.
Nem mentem messzire és egy másik emberkével találkoztam aki rámnézett...
meglátta mosolyomat, és anélkül hogy észrevette volna: ő is "elkapta".
A mosolyra gondolván, rájöttem hogy egy szuper dolog...
és arra vágytam hogy körüljárja a földet.
Tehát, ha azt érzed hogy egy kis mosoly bujkál az ajkadon,
nagyon kérlek... ne engedd hogy elvesszen.
Add tovább, és igy együtt sikerül "megfertőzni" az egész világot!
Küldd tovább ahogy megkaptad!!!

Először sírsz.Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.