Elmegyek az imaházba egy vasárnapi istentiszteletre. Mert hívtak, és már kiváncsiskodásból is!

Kedvesen fogadnak, itt talán mindenki ismeri egymást? Beülök a hátsó padba, hogy ne keltsek feltűnést. Elkezdődik az istentisztelet. Az énekeket nem ismerem még, de jó hallgatni, hogy hangosan, szívből énekelnek. Van amikor orgonakísérettel, de van fiatalosabb éneklés is. A mellettem ülő énekeskönyvéből azért próbálkozom. Remélem nem hallják! Az imádságok nincsenek előre megfogalmazva, mindenki saját szavaival mondja el kérését, háláját Istennek! Az igehirdetést lelkipásztor végzi, aki a Biblia igazságait mondja el hétköznapi nyelven nekünk, hétköznapi embereknek.

A padokban sok gyereket látok, nekik van külön foglalkozás is (Vasárnapi iskolának hívják.) A nagyobbak részt vesznek az istentiszteleteken, a kicsiknek van külön felügyelet (játék). Sok ismerős fiatallal is találkoztam, de jól esett az idősebb nénik, bácsik arcán is látni a mosolyt.

Az igehirdetés után a gyülekezeti tagok közül néhányan elmondják saját tapasztalataikat a hívő életükről, vagy éppen verset szavalnak, énekelnek.

Hamar eltelik az idő, és a végén lehetőség van beszélgetni. Ha máskor eljövök, talán még a kérdéseimet is fel merem majd tenni. Mert azok vannak ám! És itt biztosan megtalálom rá a válaszokat! Igen, ide eljövök!